Bevallom, én eléggé előítéletes vagyok a Skizóval szemben. Évekkel ezelőtt, az induláskor kóstoltam és nem tetszett. Nem emlékszem konkrét borhibára, de effektív jó ízre sem.
Most a Bortársaság (akik valamiért eszeveszettül ajánlgatják mindig) zsákbamacskájában volt benne, hát lássuk.
Illatában sok fehér virág mellett mézesség és az elején valami olyasmi animalitás, mint az itthoni, szintén nem a kedvenceim közé tartozó chardonnay-kben szokott lenni. Később ez tisztul, de nem mondom, hogy bizakodva nézek az élmény elébe.
Pöppet meleg még a bor, így azt hiszem, azt hozza, amire szánták: könnyű, nyári, nem feltűnő hogyaztnemondjam fröccsbor. Szénsavas, kicsit fás, kicsit zöld, megfelelően minerális rövid korty után hosszú, épphogynembántó savas lecsengés. De, bántó. Hívhatom refluxbornak?
Nem tudom, én szoktam kedveli a minerális borokat, de ebben nem találom meg az ellensúlyozást.
Visszakóstolom majd még megfelelő hőmérsékleten, hátha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése