Kisfiú vs. Predator

A tegnap estét a vágyódás, elköteleződés és határtalan nyálcsorgatás dominálta. Ennek előidézője kivételesen nem bor volt, egyszerűen képeket nézegettünk. Montenegro. Határtalan vágy hajt oda - ha létezhet ilyen, akkor még megkockáztatnám, hogy Toszkánánál is jobban vonz.
AZ élmény lebilincselőbb volt annál, hogy igazán tudjak a borokra koncentrálni, szóval várom az kiegészítéseket.

Nade lássuk az estét!

1. Egyszemélyes átmelegítőm Maximilian volt: tokaji borpárlat. Mivel én még képzetlen vagyok a konyakok terén, ezért maradjunk annyiban, hogy ízlett. :)
Édes hatású, bújkáló kesernyével.

2. számú tétel egy nagy retroburger volt, hálás köszönet az ötletért és a megvalósításért. Ki kell dolgozni azt a húst, ami kisütve akkora, mint a buci.

Ezután neki tudtunk látni a valódi kóstolgatásnak.

3. Bussay Pinot Noir. Juli illatra "közeli ismerőst" mond, ezt később tam segítségével "igazi pinot noir"-ra módosították - tekintve, hogy Juli eléggé kedveli ezt a fajtát, nem csoda, hogy ismerős. :). Nekem úgy földillat, mint ahogy a céklának földíze van. Ez erősen megosztó véleménynek bizonyult. :)

Akutyafáját!

Kedves feleim, csak jelzem, hogy maholnap szert teszek egy ilyenre. A leírásokkal egyébként csak az a baj, hogy a kóstolásig el kell felejteni, hogy ne befolyásoljon, mert hova lenne akkor ugye a sajátélmény, meg a tintaillat.

Internacionál lé

Vagyunk mi, akik isszuk a borokat és most elég sok furcsát sikerült összehoznunk egy estére. Ezeket a tapasztalatokat most már meg kell osztanunk a világgal.

1. Salentein, egy argentin malbec (Valle de Uco, Mendoza; 2010). A tanninos anyaföldön álló sziklavár, ami fölött gömbölyű felhőként lebeg a gyümölcsös könnyedség. Ha fügére isszuk, akkor eltűnik a tannin, marad a nőknek megfelelő lebegő édesség.

2. Dodoma (Gyanúsan évjárat és közelebbi termőhely nélkül). Hát ez egy tanzániai ajándék. Elsőre traktorgumi, a pohárban megkergetve érett banánillat. Teljesen hihetetlen élmény, de többször próbálva is ezt kapjuk. Kóstoláskor először nem sok, némi édesség, aztán hátulról betámad valami furcsa, később hányingerízként diagnosztizálva. Átneveztük refluxbornak.

3. Bugeuli (Alazani valley, Grúzia; 2007). Frissen letépett pozsgás zöldillata, majd rohadó pozsgás. Tamás szerint nem zöld. Hanem piros. Pirospozsgás. Helyenként kedd. Klórozott medence. Heyho szőlőital műíze, a végén további furcsasággal. Egyébként édes, utána meg semmise, gyorsan elmúlik. Mint utólag megtudtuk, egy kijevi lakótelep közértjéből érkezett a tétel.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a valójában a "Stilton románca a portóival" projekt második estéje volt ez. Ez a sajt végre megtanított engem a kéksajtok tiszteletére (és egyidejűleg az eddigi tapasztalatok csúnya leértékelésére), az első este Graham's Six Grapes portóijától pedig konkrétan elállt a szavam. A sajt egyébként a megjegyezhetetlen nevű walesi kisvárosból származik, ahol kadath barátunk tanyáz'. Én meg a második estére már csak a legalapabb portóit vittem (Graham's Ruby Fine), ami finom volt és édes, de valahogy két részre különvált, nem volt olyan egységes csoda, mint a Six Grapes.
A nagy projektekben ne olcsóskodjunk, kérem.