Vagyunk mi, akik isszuk a borokat és most elég sok furcsát sikerült összehoznunk egy estére. Ezeket a tapasztalatokat most már meg kell osztanunk a világgal.
1. Salentein, egy argentin malbec (Valle de Uco, Mendoza; 2010). A tanninos anyaföldön álló sziklavár, ami fölött gömbölyű felhőként lebeg a gyümölcsös könnyedség. Ha fügére isszuk, akkor eltűnik a tannin, marad a nőknek megfelelő lebegő édesség.
2. Dodoma (Gyanúsan évjárat és közelebbi termőhely nélkül). Hát ez egy tanzániai ajándék. Elsőre traktorgumi, a pohárban megkergetve érett banánillat. Teljesen hihetetlen élmény, de többször próbálva is ezt kapjuk. Kóstoláskor először nem sok, némi édesség, aztán hátulról betámad valami furcsa, később hányingerízként diagnosztizálva. Átneveztük refluxbornak.
3. Bugeuli (Alazani valley, Grúzia; 2007). Frissen letépett pozsgás zöldillata, majd rohadó pozsgás. Tamás szerint nem zöld. Hanem piros. Pirospozsgás. Helyenként kedd. Klórozott medence. Heyho szőlőital műíze, a végén további furcsasággal. Egyébként édes, utána meg semmise, gyorsan elmúlik. Mint utólag megtudtuk, egy kijevi lakótelep közértjéből érkezett a tétel.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a valójában a "Stilton románca a portóival" projekt második estéje volt ez. Ez a sajt végre megtanított engem a kéksajtok tiszteletére (és egyidejűleg az eddigi tapasztalatok csúnya leértékelésére), az első este Graham's Six Grapes portóijától pedig konkrétan elállt a szavam. A sajt egyébként a megjegyezhetetlen nevű walesi kisvárosból származik, ahol kadath barátunk tanyáz'. Én meg a második estére már csak a legalapabb portóit vittem (Graham's Ruby Fine), ami finom volt és édes, de valahogy két részre különvált, nem volt olyan egységes csoda, mint a Six Grapes.
A nagy projektekben ne olcsóskodjunk, kérem.
1. Salentein, egy argentin malbec (Valle de Uco, Mendoza; 2010). A tanninos anyaföldön álló sziklavár, ami fölött gömbölyű felhőként lebeg a gyümölcsös könnyedség. Ha fügére isszuk, akkor eltűnik a tannin, marad a nőknek megfelelő lebegő édesség.
2. Dodoma (Gyanúsan évjárat és közelebbi termőhely nélkül). Hát ez egy tanzániai ajándék. Elsőre traktorgumi, a pohárban megkergetve érett banánillat. Teljesen hihetetlen élmény, de többször próbálva is ezt kapjuk. Kóstoláskor először nem sok, némi édesség, aztán hátulról betámad valami furcsa, később hányingerízként diagnosztizálva. Átneveztük refluxbornak.
3. Bugeuli (Alazani valley, Grúzia; 2007). Frissen letépett pozsgás zöldillata, majd rohadó pozsgás. Tamás szerint nem zöld. Hanem piros. Pirospozsgás. Helyenként kedd. Klórozott medence. Heyho szőlőital műíze, a végén további furcsasággal. Egyébként édes, utána meg semmise, gyorsan elmúlik. Mint utólag megtudtuk, egy kijevi lakótelep közértjéből érkezett a tétel.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a valójában a "Stilton románca a portóival" projekt második estéje volt ez. Ez a sajt végre megtanított engem a kéksajtok tiszteletére (és egyidejűleg az eddigi tapasztalatok csúnya leértékelésére), az első este Graham's Six Grapes portóijától pedig konkrétan elállt a szavam. A sajt egyébként a megjegyezhetetlen nevű walesi kisvárosból származik, ahol kadath barátunk tanyáz'. Én meg a második estére már csak a legalapabb portóit vittem (Graham's Ruby Fine), ami finom volt és édes, de valahogy két részre különvált, nem volt olyan egységes csoda, mint a Six Grapes.
A nagy projektekben ne olcsóskodjunk, kérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése